A szent tengerész táblája

„Tanulmányozzátok a Szent Tengerész Tábláját, hogy megismerhessétek az igazságot, és megfontolhassátok, hogy az Áldott Szépség teljes körűen megjövendölt jövőbeli eseményeket. Vigyázzanak, kik értők!”

— ‘Abdu’l-Bahá

Ő a Kegyes, a Hőn Szeretett!

Ó, Szent Tengerész!

Parancsold meg öröklét-bárkádnak, hogy járuljon a Mennyei Gyülekezet elé,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Ereszd vízre az örök tengeren, Nevében, a Legcsodálatosabbéban,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És engedd be az angyali lelkeket Isten, a Legmagasabb Nevében.

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Majd szedd fel a horgonyt, hogy hadd szelje a habokat a dicsőség óceánján,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Hogy az abban lakozók tán eljuthassanak a közelség menedékébe az örök birodalomban,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Majd elérvén a szent partot, a karmazsin tengerek partját,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Parancsold meg nekik, hogy jöjjenek elő, és érjenek el ezen földöntúli láthatatlan állapotba,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Egy olyan állapotba, aholon megjelent az Úr, Szépségének Lángjában a halhatatlan fában;

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Aholon Ügyének testet öltései megtisztították magukat az önzéstől és szenvedélytől;

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Mely körül kering Mózes Dicsősége az örök seregekkel;

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Aholon kivonatott Isten Keze Nagyságának kebeléből;

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Aholon az Ügy bárkája mozdulatlan pihen, nyilatkoztassanak ki lakóinak akár minden isteni jegyek.

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Ó, Tengerész! Tanítsd azoknak, kik a bárkán lakoznak azt, mit néked megtanítottunk a titokzatos fátyol mögött,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Hogy tán ne időzzenek a szent hófehér helyen,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

De a lélek szárnyain azon állapotba emelkedhessenek, melyet az Úr az alant lévő világok megértése fölé helyezett,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Úgy hasíthassák a teret, mint a kedvelt madarak az örök újraegyesülés birodalmában;

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És megismerhessék a Fény Tengereiben rejtező titkokat.

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Túlléptek ők a világi korlátok fokozatain, és elérték az isteni egység, a mennyei vezérlet középpontjának lépcsőfokait.

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És arra vágytak, hogy olyan állapotba emelkedhessenek, mit az Úr az ő állásuk fölött lévő állapotnak rendelt.

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Minekutána a lángoló meteor kivetette őket a Jelenléte Királyságában lakozók közül;

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És hallották a Nagyság Hangját felharsanni a Dicsőség Magaslatán álló láthatatlan sátor-hajlék mögül:

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

“Ó, őrző angyalok! Vigyétek vissza őket az alsó világban lévő hajlékukba,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Minthogy azon körbe kívántak emelkedni, melyet a mennyei galamb szárnyai sem érhettek el soha;

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Mi következtében a képzelgés hajója mozdulatlanul áll, s ezt az értők elméje nem érheti fel.”

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Minekutána a mennyei hajadon kitekintett magasztos lakából,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És szemöldökével intett a Mennyei Gyülekezetnek,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Elárasztván orcájának fényével a mennyet és a földet,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És amint szépségének ragyogása rásütött a por népére,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Minden lény megremegett halandó sírjában.

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Majd olyan hívást hallatott, melyet fül az örökkévalóság óta sem hallott,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És emígyen szólt: “Az Úrra! Kinek szívében nem lakozik a magasztos és dicső Arab Ifjú szeretetének illata,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Sehogyan sem szárnyalhat fel a legmagasabb menny dicsőségébe.”

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Ezután magához rendelt egy hajadont szolgálóleányai közül,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És így parancsolt neki: “Szállj alá a térbe az öröklét hajlékaiból,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És keresd azt, mit elrejtettek szívük legmélyén.

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Ha belélegzed az Ifjú illatát a köpönyegből, mely a fény frigysátrában rejtezett amiatt, mit a gonoszak keze művelt,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Kiálts hangosan belsődben, hogy a Paradicsom termeinek minden lakója, kik az örök gazdagság megtestesülései, megérthessék és figyelmezzenek;

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Hogy alászállhassanak örökkévaló termeikből és remegjenek,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És kezüket és lábukat csókolják, mert felszárnyaltak ők a hűség magaslataira;

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Hogy tán köpönyegükből megtalálhassák a Szeretett illatát.”

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Ezután felragyogott a mennyei termek felett a kedvelt leány orcája, miként a fény, mely az Ifjú arcából árad halandó temploma fölött;

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És alászállott olyan díszben, mely bevilágította a mennyeket és mindeneket, mik ott lakoznak.

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Megrázta magát, és a szentség és nagyság földjén minden dolgot behintett illatárjával.

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Mikoron elért azon helyre, teljes magasságában felegyenesedett a teremtés legbenső szívében,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És be kívánta lélegezni illatukat azon időben, mely nem ismer sem kezdetet, sem véget.

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És nem találta meg bennük azt, mit keresett, és ez bizony csupán az Ő egyik csodálatos története.

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Minekutána hangosan felkiáltott, feljajdult, és felszárnyalt saját állapotába legmagasabb hajlékában,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És egyetlen rejtélyes szót ejtett ki, melyet titokban suttogott el mézízű nyelve,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És így kiáltott a Mennyei Gyülekezet és a menny halhatatlan szolgálóleányai körében:

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

“Az Úrra! Nem találtam ezen meddő törtetőkben a Hűség szellőjét!

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Az Úrra! Az Ifjú egyedül és elhagyatottan maradt a számkivetettség földjén az istentelenek kezében.”

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Majd olyan jajszót hallatott magában, hogy a Mennyei Gyülekezet felsikoltott és beleremegett,

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

És a porba hullott, és visszaadta lelkét. Úgy tűnik, hívást hallott, és figyelmezett is erre, mely Attól származott, Ki őt a Magasságbéli Birodalomba szólította.

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Dicsőíttessék, Ki őt a szeretet leglényegéből megteremtette magasztos paradicsomának legbenső szívében.

Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!

Ezekután a mennyei szolgálóleányok elősiettek termeikből, kiknek arcát még a legmagasabb paradicsom lakói sem pillanthatták meg soha.

Dicsőíttessék Urunk, a Legmagasabb!

Köréje gyűltek, és íme, testét a porba hullva találták;

Dicsőíttessék Urunk, a Legmagasabb!

És amint látták állapotát és megértettek egyetlen szót abból a történetből, mit az Ifjú mesélt, fejüket felfedték, megszaggatták ruhájukat; arcukat csapkodták, elfeledték örömüket, könnyeket hullattak, és kezükkel orcájukat ütötték, és ez bizony az egyik titokzatos, szörnyű megpróbáltatás.

Dicsőíttessék Urunk, a Legmagasabb!

Bahá’u’lláh

App icon
Bahá’í Prayers
Get the app
font
size
a
theme
Day
Night
font
Sans
Serif
contact us
translations
App icon
Bahá’í Prayers
Get the app