Ó, EMBEREK GYERMEKEI! Nem tudjátok, miért teremtettünk benneteket egy és ugyanazon porból? Hogy egyikőtök se magasztalja magát a másik fölé. Fontoljátok meg szívetekben mindenkor, miképpen lettetek teremtve! Minthogy egy és ugyanazon anyagból teremtettünk benneteket, kötelességetek, hogy olyanok legyetek, mintha egy lélek volnátok, hogy ugyanazon lábbal járjatok, ugyanazon szájjal egyetek, és ugyanazon földet lakjátok, hogy legbensőbb lényetekben, tetteitekben és cselekedeteitekben az egység jele és a világtól való elszakadás lényege nyilvánulhasson meg. Ezt tanácsolom néktek, ó világosság gyülekezete! Fogadjátok meg e tanácsot, hogy elnyerhessétek a szentség gyümölcsét a csodálatos dicsőség fájáról!