Ó, Isten, én Istenem! Ne légy távol tőlem, mert egyik csapás a másik után zúdul rám. Ó, Isten, én Istenem! Ne hagyj magamra, mert kimondhatatlan balsors gyötör. Szerető kedvességed emlőjéből fakadó tiszta tejjel itass, mert szomjúságom teljesen elepesztett. Irgalmad szárnyai árnyékában nyújts menedéket nekem, mert ellenségeim egy emberként támadtak rám. Fenséged trónusa közelében őrizz engem, szemtől szemben dicsőséged jeleivel, mert az emberi hitványság súlyosan levert. Örökkévalóságod Fájának gyümölcseivel táplálj, mert a legnagyobb gyengeség fogott el. Adj innom az öröm serlegéből, melyet gyöngéd irgalmad keze nyújt, mert számtalan gond tart fogva erősen. Öltöztess mindenható uralmad hímzett köntösébe, mert a nyomor mindentől megfosztott. Ringass álomba Örökkévalóságod Galambjának turbékolásával, mert a legszörnyűbb megpróbáltatások értek engem. Hadd lakozzam Egyedüliséged trónja előtt, Orcád szépségének ragyogó fényében, mert a félelem és a rettegés összetört engem. Meríts le megbocsátásod óceánjába, a dicsőség cethalának türelmetlenségével szembesítve, mert vétkeim teljes pusztulásra ítéltek.